Üdvözölhetem magamat a WordPress.com. oldalon… na persze – téged is. Bevallom, nagyon nem készültem ide, de ha már valahova telepedni kell, akkor a “sajátjaihoz” húzzon az ember fia. A blogmotor eddig nekem remekül bevált, hát olyan tárhelyet kerestem, ahová zökkenőmentesen át lehetett telepedni… és ez ilyen hely. Az extra-s oldallal sem volt semmi gond – azon kívül, hogy áprilistól csengetni kell a szolgáltatásért és még nagyon nem találtam ki, hogy mihez kezdjek magammal. Vagyis az oldalammal.
Így találtam ide. A fórumot már ismerem és a kommenteket, javaslatokat és ötleteket olvasva az is a döntésem mellett szól, hogy sok itt a segítőkész ember, ha valakinek valami gondja támadna… és ez nagyon nem mellékes.
Kicsit siratom ugyan a 60$-os Newspaper sablonomat, amit már igencsak kezdtem megszokni, de a rendelkezésemre álló 2 hónap alatt talán erre is találok majd valami megoldást. A backup persze meglesz, és ha adódik egy jó lehetőség, akkor visszaáll minden az eredeti kerékvágásba, de ha itt maradok, asszem akkor sem ejtek könnyeket. Még az is lehet, hogy lesz aki örül, hogy egy kevésbé bonyolult struktúrával találja magát szemközt és könnyedén eligazodik az oldalakon.
Amúgy meg… a tartalom talán a fontosabb; hogy mibe csomagolom, az nem elhanyagolandó ugyan, de nem is perdöntő. Nem (csak) a ruha teszi az embert – nem csak a sablon teszi a blogot. Remélem hát, hogy a változás miatt nem fordít majd hátat az, aki eddig görgetett párat az egéren, hogy egy-egy bejegyzés aljáig érjen.
Olvasson hát bárki belátása szerint, fűzzön hozzá véleményt, mondjon ítéletet… mindenki magát építi (vagy bontja) ezzel, nem az én világomat. Mert amint látszik, ezt a világot csak építeni lehet. Bármit írok, azzal több lesz; és legyen bármilyen szar is – hasznos lesz az még! Nem vagyok aranykalászos gazda, de azt tudom, hogy a dinnye fészekbe is kell egy kis gané, ha szép nagy kerek termés a cél… na ennyit a kommunikációra átültetett mezőgizdasági ismereteimről.
És ennyit erről a legfrissebb költözésről, ami minden bizonnyal nem az utolsó. De út ez is, amin végig kell menni – és érdemes végigmenni, mint azon a másik úton is, ami Csipi’s Land völgyein, rengetegein, füves tisztásain és tengerpartján kanyarog… de soha el nem hagyja azt a szigetet, amelyhez tartozik… na, most egy kicsit megint magasra röpültem, de ha van szárnyad – és miért ne lenne – ha akarsz, tudsz követni. Nézd, még segítséget is kapsz; egy lámpást, hogy fényesebb legyen az út előtted. Amin éppen most (és holnap és holnapután) te jársz. HELLÓ VILÁG!
Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.
Márai: Füveskönyv
Interakció
Vélemény?