Váratlan

Van bejegyzés, amit tervezek. Van, amit nem. Mint ezt most. Munka közben vagyok, most épp nem a PC előtt, de mellőle keltem fel; a viráglocsolást szakítja meg a telefonhívás. Felveszem, miért ne venném, azért csörög, mert valaki keres, azért van, erre lett kitalálva. Jó ismerős kér segítséget. A kapcsolati háló nagy érték - minél nagyobb, annál inkább így van ez. Az enyém gondosan és körültekintően épült, némely kontakt mögött sok munka áll, ezért úgy is kezelem a dolgot.
Nem fog mindig ezen kattogni az agyam, de rövid eszmefuttatásnak megteszi. Gyakorlatilag bármi megteszi, amire akár csak egy pillanatig is rácsodálkozunk – na én erre a beszélgetésre két pillanatig csodálkoztam. Kapcsolati háló. Nem közeli, nem túl távoli, nem rossz ismerősök, átmenet a munkakapcsolat és a mi van veled? állapot között, amikor az embert több érdekli annál, hogy mettől meddig tart a munkaidő. Nyílt és szivélyes kérésre kis megfontolás után szívesen továbbadok információt, ami másnak segítségére lehet. Így indultunk. Valahol még közös is a cél érdeklődő ismerősömmel, alaposan körüljártam a kérdést, mire igent mondtam arra a lehetőségre, amiben ő már régebb óta utazik. Lelkes és nagyon kitartó – ez őszintén remélem, meghozza a gyümölcsét – belevetette magát rendesen, csodálom érte. Nekem sokkal kisebb terveim vannak a személyes összeköttetésekre épülő üzleti lehetőségekkel kapcsolatban (majdnem azt írtam, hogy szemben, de az ellenséges hozzáállást sugall, ami nem felel meg a valóságnak) mert én olyan racionális lehetőséget látok benne, amibe keveset kívánok befektetni és az elvárásaimat ennek megfelelően szerény szinten hagyom. “Kis pénz, kis foci” – tulajdonítják mindezt Öcsi bácsinak, bár nem bizonyított, hogy eme mondat valaha is elhangzott a pálya szélén a legendás mérkőzés közben. Merjünk nagyot álmodni, azt is kell – a több kisebb álom viszont hamarabb valósággá válik. A sikerélmény a kulcsa mindennek, nem az anyagi haszon. Nyilván nem rossz, ha azzal is jár, de nem feltétlenül és kizárólag.
Mint törzsvásárló, megelégszem az árrés és a minőségi termék biztosította szerény haszonnal. Ha pedig mint épülő hálózat, több is leesik, mint ami a jutalékból… ám legyen. Jó terméket népszerűsíteni nem felelőtlenség. Mégis csodálkoztam.

- Ne mondj semmit, csak azt, hogy én meséltem róla neked, de annyi mindent, hogy meg se tudtad jegyezni. De nagyon jó lesz…
- De ööö… az ugye nem kábítás, hogy nem mondok róla semmit?
- De hát úgyse tudsz róla semmit.

Na, ez ütött. Nem vagyok multi level marketing guru. Nem vagyok hálózatépítő fenomén. Nem találom fel a spanyolviaszt újra és újra, de képes vagyok racionálisan gondolkodni. Ha felső vonalam ezt komolyan gondolta volna, akkor nagyon rosszkor vagyok nagyon rossz helyen! Soha eszembe se jutna, hogy meggyőződéssel dolgozó munka- vagy üzlettársamat úgy minősítsek, hogy azzal megingassam a köztünk fennálló bizalmi viszonyt. Értelmetlen lenne. Lejáratás volna a javából, ami azt a demotiváló érzést erősítené, hogy én mint a gépezet egyik apró alkatrésze csak érdekből vagyok, a kaptár egyik dolgozója – és pusztán annyi a szerepem, hogy toljam a szekeret, nem több. Holott az üzlet éppen a szekértolókon alapul. Bárki, aki már benne volt, azért érte el azt, amit elért, mert meggyőzött és folyamatosan lelkesít másokat, hogy a lehetőség igenis mindenki számára adott – de hit nélkül nem megy. Ellentétes lenne az üzletmenettel. Lehet rosszul gondolni, lehet más álláspontra helyezkedni, de véleményt formálni kizárólag meggyőzéssel lehet.

De hát úgyse tudsz semmit.

Lehet. De lehet rám számítani, lehet velem hangosan gondolkodni… és ha csak a megoldás leghalványabb csírája is gyökeret ereszt pár mondatom hatására, már nem téptem a számat hiába. Nem porcelán az önérzetem, már régen nem az. Nem tört darabokra az előbbi mondattól. Bírja már az olyan off-road érzést, gyakoroltak rajta páran. De az emberek önérzete általában kevésbé toleráns, könnyen megjegyeznek ilyen és ehhez hasonló mondatokat, hogy aztán ezekből építsenek falakat a meggondolatlan kinyilatkoztató köré. Én nem fogom kőbe vésni a dolgot, hogy az idők végezetéig a szemem előtt lebegjen. Homokba rajzolom, hogy a jó szándék szele korbácsolhassa fel a Bizalom tenger hullámait, amivel elsímíthatja az imént összefirkált parti fövenyt. Csipi’s Land ilyen törvények szeint működik.
Ha legközelebb erre járok, remélem sima lesz a part.
Aztán majd kiderül, mi lesz.
Let’s sunshine! Maybe…