Olvasni csak nyugodtan, szépen… ahogy a csiga megy a jégen. Klasszikusok után szabadon. Bizony keresni kell a helyet, olvasni nem lehet akárhol. Sportrovatot, bulvárlapot akár a wc-n is… de olyan is van aki könyvet tart ott, ahová még a király is gyalog jár. Én nem vagyok ennyire elszánt, de wc-s történetek azért akadnak. Kinek nem? Délután könnyedén felidéztem néhányat ücsörgés közben – volt időm, amíg szereztem papírt. Kulcsfontosságú felszerelési tárgy, mert ha nincs kéznél pár papírzsebkendő, végzetes lehet a hiány. Nálam volt ugyan egy fél guriga, de a tartó olyan szerencsétlenül volt felszerelve, hogy könyökkel prímán leütöttem onnan. És ha már gurult, miért ne gurulna jó messzire az elválasztó fal alatt!? Egyenesen a másik fülke wc csészéje mögé. Remek. Soha jobb helyet!
No para, nem reménytelen a helyzet. Gondoltam én. Étterem, délidőben, van forgalom, mindjárt jön valaki brunyálni és visszakapom a papírhengert. Teltek a percek. Nem jött senki. A fűtés se volt igazán feltekerve, egy kis nyomású hidegfront kedvére cirkált a fajanszban. A hátam volt már libabőrös, de az kicsit lejjebb húzódott. Hamar eluntam a dolgot, tenni kellett valamit. Szűkre szabott lehetőségeimhez képest elképesztő tornagyakorlatokat produkáltam de a tekercset nem értem el. Farmerral a bokámon pedig elég korlátozott a mozgástér. Aki próbálta, tudja milyen.
Muszáj volt telefonos segítséget kérni a javában falatozó ismerősöktől. Nem szakadtak ám meg a röhögéstől… á dehogy.
Hipermarket wc. Általában nagy a forgalom – de este hét körül már kevésbé. Többnyire csak kis dologra veszem igénybe – a kivétel meg ha nem szívesen is, de erősíti a szabályt. Papír megléte lecsekkolva, csésze sincs teleszarva, hely – aránylag – tiszta, csikkek se úsznak, úgyhogy birtokba veszem az egyik fülkét. Nem mindig ilyen egyszerű az ügy, volt már hogy vissza kellett fordulni és méltóbb helyre pakolni a felesleggé vált szerves anyagot. Most nyerő lapot húztam. Rend a lelke mindennek, leraktam a csomagot… a szomszédban meg halk kaparászás. Hát Istenem, ki hogy szokta meg. Van aki csendben, van aki jó nagyokat nyög vagy púzik közben… más meg kaparászik. Már hallottam egy ideje, csak nem tudtam mire vélni a dolgot. Meg aztán… hát fontosabb dolgom volt. Aztán már hang is jött, gondolom egyre erősebb volt a szabadulási szándék.
- Halló! Halló! Hallja?
- Hallom hát. Mi történt?
- Kérem, át tudná adni a papírt?
- Ha végeztem, megkapja.
- Nem lehetne most? Már vagy negyed órája…
- Nem, uram… én nem szeretnék negyed órát kaparászni.
Ha nem az előbb tettem volna, hát beszartam volna a röhögéstől! Nem is a helyzet volt extra profán, hogy valaki papír nélkül trónol, hanem a naivitás, hogy átpasszolom az enyémet, hogy – ha csak fél percre is – de ugyanabba a kiszolgáltatott helyzetbe hozzam kitörletlen hátuljamat, mint a fülkeszomszéd. Hát lehet, hogy visszaadta volna, de ez majdnem akkora rizikó, mint tizenkilencre lapot kérni. Törlés után megkapta a gurigát… már csak a negyed órás hősies kitartása jutalmaként is.
Halaszthatatlan dolog mindig adódhat, kocsiban különösen. Az autópálya se kivétel, nem sűrűn vannak a pihenők és a benzinkutak. Hígfosás előnyben, akkor aztán nyomni kell a gázt, hogy ne firkáljon a cerka! Ilyenkor minden más várhat – gondolhatnánk – beleértve a sürgős telefonokat is, pedig nem így van. Az M5-ös pihenő délidőben; egy kocsi áll a wc mellett. Gazdája gondolom odabent, én is azért álltam meg, hogy leengedjek egy kis hűtővizet. Az ajtó alatt fekete cipő orra kandikál ki a ráncos nadrágszár alatt. Gazdáját viharos szelek gyötrik, de ez nem foglalja le teljesen. Telefonál – az idő pénz. Nem is lenne ezzel semmi baj, de elég visszhangos a toalett, pláne hogy nagy nyomású légtömegekkel sűríti az egyébként sem üde ájert. Nem ám gyenge fuvallat, Vasco de Gama annak idején kábé ilyen vitorladagasztó szélért imádkozott a tengeren! Csakhogy ez egy nyilvános vécé.
Fontoskát (vagy fostoskát?) ez vajmi keveset zavarja, osztja az észt és az infót, miközben seggbeszéddel korlátozza saját mondanivalója továbbítását. Kétszer rákérdez mindenre, mert a “bűzös szelek” könnyedén felkapják és tovasodorják a mondatfoszlányokat. Pár perc várakozás csodát tehetne, de az üzlet – úgy látszik – nem várhat. És hogy a túloldalon is egyértelmű legyen a tartózkodás, hamarosan felkerül az i-re a pont:
- Várjá’ má Sanyi egy kicsit! Kitürülöm a seggem. Tartsad!
Hoppá, ezt nagyon kellett. Nem tudom, Sanyi tisztában volt-e a túlvégen, hogy a vonalat vagy egy hülye segget kellene tartania? Nem vártam meg az eredményt.
És végül jöjjön egy wc adu ász sztori. Nyár közepén, vízparti szórakozóhelyen vannak vendégek rendesen, hajnal felé már fogynak a józanok. Meglátszik ez a mellékhelyiségeken is; néha több a hányás, mint a vizelet. A Marina Club (persze, gyorsan keress rá a neten, van jó sok, sose derül ki, melyikről van szó, hehe) azért kivétel, koszos lebujokba nem járunk, még ha néha több is a tequila a kettőnél. Egy szó, mint száz, menni kellett – ahol bevétel van, ott előbb-utóbb kiadás is – hogy legyen helye még egy két italnak. Már felfelé zizzent a cipzár a sliccen, amikor a szöszi megszólított. Hát nem volt színjózan, de nem álltak keresztbe a szemei. Jó lábakon, csinos blúzban és egy falat miniszoknyában érkezett. A férfi wc-be. Nem volt idő az útbaigazításra, ő előbb kérdezett:
- Bocsika, nálunk telt ház van. Segítesz egy kicsit?
A választ meg se várta, megfogta a vállam, felhúzta a bal lábát, térd alatt átkulcsolta, egy pillanatra elengedett, igazított a tangán (már ha egyáltalán volt rajta) aztán olyan pontosan a piszoár közepébe vizelt, hogy tán férfiember félrészegen olyat még sose csinált! Megállt az élet a wc-ben, ezt a mutatványt mindenkinek látni kellett! Szinte hallottam, ahogy koppannak az állak a járólapon. Az enyémmel együtt. Már vártam, hogy bármelyik pillanatban zúgó fejjel, koszosan egy part menti bokorban ébredek, de nem. A szöszi határozottan ott volt. És a dolgát végezte. Aztán ráütött a gombra, megigazította a szoknyácskát és ellibegett az elképedt tekintetek előtt. Csak az ajtócsukódás után tört ki a röhögés.; respect a mutatványért és adózás a méltóságnak.
És b**ssza meg, szinte végig háttal állt!
Ezt csak azok kedvéért, akik irigyelnek.
Interakció
Vélemény?