Tükörkép

Nézem a borostás arcot, de nem értem. Bárgyú tekintet bámul vissza a lecsapódott páracseppek közül. Némi értelem azért megcsillan a szemében… de lehet, hogy csak a fény játszik az üvegen. Végig símítja az állát, serceg a borosta az innenső oldalon. Nézem ahogy néz és már hallani vélem a hangját, ami tulajdonképpen az enyém – de mégsem egészen az enyém. Egy szót se szólok, meg se mozdul a szám.  Belülről jön… egészen mélyről, de nem tudom megmondani, hogy az agyamból száll lefelé vagy a szívtájékról felfelé. De egyre inkább mondja a magáét; és nem dicsér agyon: Te megveszekedett hülye!
Hát tényleg azt gondoltad, hogy megszerzed!? Tényleg azt hitted, hogy ha feladod a terveidet, ha mindent feladsz azért, hogy előtte heverhess a porban, hogy őnagysága cipellőjére egy porszem se szálljon, akkor te leszel a nyerő? Épületes barom vagy. A nő az már csak nő, amit akar azt eléri. Ő különösen. Ha nem vetted volna észre, te nem életre – vagy legalábbis jó hosszú időre – szóló társnak kellettél. Fegyverhordozó voltál, a szürke eminenciás… egy marionett a gyűjteményben – még ha a legértelmesebb marionett voltál is. Nem te kellettél a terveihez, hanem a szándékod; de azt mondom neked: jól csináltad. Le a kalappal! Öregem, meg kell mondanom, elég sokáig kitartottál… Siamsa óta nem pisáltál így szembe a széllel. Pedig nem panaszkodhatsz; egy fokkal azért szebb vagy az ördögnél és legalább kettővel eszesebb. Mondjuk ez ugyanakkora hátrány, mint előny. Mert hajlamos vagy racionálisan gondolkodni, amikor épp nem a farkad húz az ellenkező irányba. Habár – ha jobban meggondolom – mindig hajlamos voltál fittyet hányni a körötted állók kendőzetlen, őszinte véleményére! Kos vagy, le se tagadhatnád! Fejjel mész a falnak, és ha a Jóisten nem vértez fel kemény fejjel, már rég betörted volna a búrádat… és elég lesz már a borotvahab. Mikulásnak készülsz január végén!?
Értem én, hogy fontos az a nő… de mit kaptál cserébe!? Na, mit? És ne gyere nekem azzal, hogy ez nem üzlet! Bizony, hogy üzlet, életed legnagyobb üzlete! Már ha jól választasz. De én mondom neked, ebből nem nézett ki semmi kecsegtető befektetés, a lefektetésről nem is beszélve! Pénzügyeidben óvatoskodsz, alig-alig merészkedsz át a cash-flow négyszög jobb oldalára; szívügyekben pedig úgy hazardírozol, mintha abból neked ezer lenne. Pedig csak egy van; ráadásul elég jó. Hát ne pocsékold el a benne rejlő szeretetet úgy, hogy azért semmi hasonlót nem kapsz vissza! Ezt jegyezd meg.
Lásd be öregem, rosszul választottál! Mellécsaptál a cimbalomnak, mint a vak muzsikus cigány és olyan hurokba dugtad a fejed, ahonnan épphogy csak ki tudtad húzni. Szerencséd volt. Mindig átkozottul szerencsés vagy, szeret téged az Isten.
Nem szép dolog tesztelgetni szíved választottját – és tudom, ebben én is ludas vagyok itt a tükörben, mert osztottam az észt reggelente – de hidd el, nem tehettem mást! Már majdnem mindent feladtál magadból és nem csak a lelked, de a zsebedet is sikeresen kiürítetted… és mindezt miért? Hogy ő nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és önmagával elégedettebb legyen. Megérte? Most mondd meg nekem: megérte!? Egy fenét érte meg… csak manipulált téged. Te voltál a kísérleti alany. Nem nyúl, mert az néha mögé kerül a nősténynek… te olyan vizsgamunka voltál. Hogy mennyire van birtokában az irányítás képességének. És tagadhatatlan, hogy egyre jobb lett. Hála neked; volt, akin gyakoroljon. Egész jól siklik ez az új penge…
Időnként – főleg az elején – még támadt ugyan némi lelkiismeret furdalása, hogy megtegye-e veled, de aztán egyre inkább belejött abba, hogy eszközként használjon téged. Jól sakkoztál, meg kell dicsérjelek… sok dologba beavatott, amibe másokat nem. Tudta, halál biztosan tudta, hogy benned megbízhat; és ebben sem tévedett. Te nem fogod szarni úton-útfélen, hogy milyen szemét volt veled. Jól teszed. Ketten kellettetek ehhez a fiaskóhoz; az más kérdés, hogy te szívtál nagyobbat. Megnyugodhatsz – tudom, hogy ez nem vigasztal – de ő sem jött ki jól ebből a dologból. Megszokott téged. Ott futottál mindig utána és csak csettintenie kellett, hogy ott teremj – természetesen akkor, amikor ő akarja. Miért, mit hittél, mikor máskor!? Amikor neked kedvet támadt látni az arcát, nem fordult elő, hogy lepattintott? Mert neki éppen akkor nem volt alkalmas… mert nem volt szüksége rád. A bal fülednél kicsit hosszabb a pajesz… aha, ott… úgy. Jó lesz.
Neki se lesz könnyű, hidd el. Újra kell kezdenie máshol, mással… mert muszáj. Neki muszáj. Neked nem. Te tudod, hogy mit akarsz, reális és megvalósítható tervekkel pakoltad meg a fejed. Neki álmai vannak, jó sok… de az kevés, hogy “nincs lehetetlen” meg az hogy “bármit elérhetsz” az nagyon kevés. Olyan kevés, mint amilyen soknak látszik. Mert kevés mögötte a kitartás. Ha az akaratnak csak a fele kitartás lenne! Hohó, talán már kezdenéd is megunni a sosemvolt hancúrokat! És ne csóváld a fejed, hogy nem így van! Mire vitte eddig, na mondd csak, mire!? Annyira, hogy még te sem merted megmondani neki, hogy jó ideje egy helyben jár. Igazam van? Nevelgeti magában a vadállatot, hogy majd egyszer… ha igazán nagy lesz… hatalmas nagy… Na de mikor? Mikor lesz ez? A kis oroszlánkölyköt is a szavanna és a többi vadállat neveli életre! Be kell cserkészni, utol kell érni, el kell ejteni a zsákmányt – amit az állatkerti idomár hoz, azért nem kell harcolni. Ez a baj ezzel… a vad csak szabadon élhet igazán. Rabságban ellustul.
Nem véletlen, hogy nem szól. Nem véletlen, hogy nem szólsz. Mindenkinek van lelkiismerete. Neki is van. Rájött – ha nem is mindenre, de arra biztosan – hogy nem használhat örökké a kedve szerint. Van húr, amit sokáig lehet feszíteni… de nem a végtelenségig. Eljön az a pillanat, amikor dönteni kell, hogy (láttam az előbb elmosolyodtál, ezért megint ezzel a hasonlattal jövök) befektetés vagy lefektetés. Nem kizárólag az… de az is. Tudod te, hogy mit szeretnél – és indokolatlanul messze csak azért megyünk, aki vagy a született barátunk vagy meg akarjuk dönteni. Nyugi, ezt ők is tudják! Kódolva van ez a génekben. Eddig is így csináltad, nem!? Na ugye… És figyelj oda… a jobb oldalon maradt egy kis borosta.
Így jártál. Kelj fel a padlóról és menj tovább. Megpróbáltad, amit lehet – sőt, tán még többet is, mint amit lehet – de nem jött be. Neki más kell, majd kitalálja, hogy ki lesz neki elég jó, ez már nem a te bizniszed. Tartsd magad, a szériákat is megemelheted pár kilóval, aztán meglátod, hogy mire megint beköszönt a pólószezon, egész versenyképes leszel. Nem body builder, csak versenyképes. Nem kell szétkokszolnod az agyad ahhoz, hogy normális csirkét akassz a… érted te, hogy miről beszélek! Jó vagy, ahogy vagy. Mindig a szavannákon vadásztál és úgy, ahogy eddig, ezután is megtalálod majd a hozzád illő zsákmányt. És ha minden jól megy, a vadász egyben a zsákmány zsákmánya lesz – de úgy, hogy egyikből se válik olcsó préda. És nagyon jól fogod magad érezni a bőrödben… ezt garantálom. Onnan fogod tudni, hogy visszavigyorgok rád innen minden reggel.
Ennyit még sose beszélt. mozdulatlan szájjal. Vagyis… már jó rég. Lehet, hogy még mondta volna, de a fogait súroló fogkefe erősen akadályozta. Nagy fogkrémpamacs tanyázott a bajusza helyén, mintha a borotvahab maradt volna ott. Öblített és beledobta a kefét a pohárba. Két pillanat múlva csak a balzsam édes-fanyar illata árulkodott arról, hogy egyáltalán valaha is itt volt.