A szingli lét kellős közepén, jelen helyzetemben nem sok – egyenesen semmi – kockázatát nem láttam a dolognak, hogy szétnézzek a páratlanok cyber világában. Nem is értem, miért nem próbáltam ki hamarabb. HaNa projekt enyhén szólva bebukott, a BUX index se repül mélyebben, de kötvényeim nem lévén az kevéssé vágott a padlóhoz. Pedig az apró jelekből és rezdülésekből gyorsan kiszámíthattam volna az esélytelenségi mutatómat… a figyelmesek intő szavairól nem is beszélve. Álmodtam magamnak egy világot – de minden ilyenből egyszer fel kell ébredni. Nem esett jól… de ez nem indok arra, hogy egész nap hüppögjek és hamuval a kopasz fejtetőmön kódexeket másoljak a Pannonhalmi Apátság pincéjében. Ott még nem tartok – nem is fogok; ahhoz már túl messzire jutottam a kárhozat útján, hogy egy exkluzív gyónásba kezdjek. Éhen halnék én is meg a plébános is.
Na nézzük a felhozatalt! Tematikus website annyi mint a szemét, egyik-másik olyan is. Próbáltam szelektálni, hogy melyik lehet a jobb, aztán rájöttem, hogy ez merő időpocsékolás. A lényeg a funkcionalitás. Legyen sok felhasználó (nagy számok törvénye) legyenek normális képek (vizualitás) és legyen minél kevesebb extra funkció – nem vagyok odáig az emelt díjas sms-ért kapható fotókért, vagy a bankkártyával vásárolható bónuszért, amivel aztán elolvashatom az üzeneteimet. Írni természetesen írhatok én is, de az olvasói oldalon ugyanúgy szükség lesz a bónuszokra. Rühellem, ha harmadik fél indokolatlanul extraprofitot akar lehúzni a tárgyalóképes partnerek mindegyikéről. Oszd meg és uralkodj elv ez, de hát hajtsa igába a fejét, aki akarja. Nem áll szándékomban.
Ahogy jobban körbenéztem, egyre tisztábban látszott a szándék és az a kavalkád, ami némely női fejben leledzik. Szende naivák és harcedzett amazonok is intenzív kutatómunkát végeznek – én se vagyok kivétel.
Mondjuk a dörzsöltebbeket (vajon én ebbe a kategóriába tartozom?) már nem egyszerű megvezetni, vagy legalábbis nem hagyják / hagyom magam. Nem székletem a spanyol viasz, viszont láttam már karón varjút. De – mint az élet bizonyítja – mindig van, aki megpróbálja, hogy átb***on a palánkon, hehe! Ajh, hát olyan kozmetikázások vannak – a neten pláne – hogy az összes hajam szála égnek állt. Roppant mulatságos ez a netes szoknyavadászat. Néhány gyöngyszem a repertoárból:
szabadúszó = munkanélküli,
nőiesen telt = enyhén molett,
néha dohányzó = gyenge a leszokáshoz,
utazást kedvelő = nem számítasz, csak fizess,
határozott = diktatórikus, öntörvényű
Csak 1-2 keresztkérdés és már kint is van a szög a zsákból: gyorsan kiderül, hogy az üzletasszony épp semmivel nem üzletel, mert megszűnt a “cége” – na de akkor nem üzletasszony! Nem szégyen a munkanélküliség, az őszinteség sokkal inkább imponáló, mint a rongyrázás. A másik díva tényleg mutatós (akut szófosással, de az lenne a kisebbik baj) aki nagyon rendezetten él… aztán kiderül, hogy valójában válófélben, az exe az idegeire megy, egy fedél alatt laknak… tulajdonképpen egy menekülő útvonal kéne. Egy balek, akit ugródeszkának lehet használni, mert a férfiakból momentán… a hátuk közepére se hiányzik.
A független lady nyakán 5 (!!!!) gyerek lóg (adatlapon erről semmi) és hát azok ennének – ezért regelt a társkeresőre. Remek. Hát most mondja meg valaki: mik ezek a baromságok!? miért nem ad fel az ilyen egy hirdetést, hogy a nagy családhoz apát keres?
Ha egyszer megütöm a lottóötöst (talán vennem kéne szelvényt)
minden rászoruló magyarnak fizetnék egy spéci önismereti- önértékelési tréninget, de nem egy gyorstalpalót, hanem egy hetes bentlakásos kurzust, hogy megtanulják, mennyit érnek, hol a helyük és mit akarnak az élettől. Nem megy ez egyről a kettőre; speciel én is tudom, mit akarok – mégis megszívattam magamat. Tanulópénz.
Wazzz, kezdek rájönni, hogy 10-ből, aki tetszik (ránézésre, ami ugye nem sokkal jelent többet annál, hogy vizuálisan imponál és megdugnám, ha megállna) 9,5-öt nem nekem találtak ki. A “maradék” 1/2 bombázót pedig mint tudjuk még megdugni se lehet. Mert ha keresztbe van vágva – nincs se melle, se feje (vagy csak az van, de egy nő teljes valójában szép, nem darabokban) ha meg hosszában van kettészelve, akkor pont egy kurrens dombocska is megfeleződik, a hozzá tartozó erogén létesítményekkel együtt. Brr, mint egy vágóhíd… a Fűrész összes epizódja beugrott hirtelen.
Van ez persze visszafelé is; a minap tapasztalatcserét tartottam. Mi, hímek is nagyon versenyképesek vagyunk, ha baromságokkal kell ostromolni a szebbik nemet. Példának okáért némelyeknél a rabszolgaság is vállalható, ismerősöm őszinte megrökönyödésére.
Mondom! Mi van?
Hát mert ő lenne a szolgám… bazdmeg! Mondom: te beteg vagy!
Javaslatom szerint – bár nem tudtam azonosulni az illetővel – félig se komoly álláspontom szerint előnye is van a dolognak: a takarítás, mosás és főzés plusz minden alantas munka elvégzése biztosítva vagyon. Más tészta, hogy ez a szolgalelkűség nem szokott hosszú életű lenni.
Én inkább nem vetítek széles vásznon. Megcsillantok egy reális, közel sem tökéletes – viszont őszinte – jellemet, aztán az általam szimpatikusnak tartott hölgy majd eldönti, hogy van-e ez viszont, avagy sem. És ha nincs – továbbmegyek. Megjöttem már abból, hogy önmagamat feladva egy idegen ideáljához váljak hasonlatossá. Az eleve veszett dolog; próbáltam már és bizton állítom, hogy ugyanaz a vége, mint ha már az elején nekiállok hazudozni, mert egy nő akkor is átverve érzi magát, ha egy idő után rájön arra, hogy nem az vagy, akinek adod magad. Nem számít, hogy tulajdonképpen jobb vagy, mint az a karakter, amit alakítottál – akkor is hazug vagy a szemében. És akkor annyi.
Adom inkább magamat és kimondom, amit gondolok. És ha ez megfelel a csinos (és remek humorérzékkel megáldott) könyvelő hölgynek, akkor egész jól el fogunk beszélgetni. Nem rontunk ajtóstól a házba, úgyhogy lesz itt még néhány bejegyzés, mire összerakunk egy randevút.
De ami késik, az nem múlik… mondjuk a türelem meg rózsát terem – de egyebet nem.
Interakció
Vélemény?