Ép testben szép lélek - de azért meg kell dolgozni 
Valentin ide, valentin oda, a nyár és a kaja sokkal fontosabb, mint holmi nyálas-szirupos csinált nap, aminek ráadásul nem sok értelme – sőt, kimondottan gáz, ha ez a nap a szeretet jegyében nagyon kitűnik a többi közül. Nem azért kell bárkit is tenyéren hordozni, mert kitalálták ezt a napot, hanem szeretetből és önként… és természetesen nem kizárólag az év egyetlen napján. Arra viszont éppen alkalmas, hogy megtervezzük azt, hogy mikor és hová megyünk, ha úgy hozza úri kedvünk. Olyan valentin napi gasztro- és wellness túra terv napot tartottunk. Mert mi így szeretjük… önként. A nyár ugyan még rohadt messze van, de kedvező árú szállást nem osztogatnak július közepén. Február derekán még csak-csak. Úticéllal még sehol semmi konkrét, gyakorlatilag mindegy is, az elhatározás a lényeg, aztán a környéken kell keresgélni. Van egyszer Porec, ahová már terveztük egyszer, de részemről Brac is lazán szóba jöhet. Supetar, Milna… Sutivan, bármelyik megteszi; kavicsos és homokos tengerpart is van, sörözők és étterem pedig szintén. Nem mondom, hogy ismerős terep, de tény, hogy nekem annak idején tetszett, ez pedig baráti társaságban alapos indok lehet. A hógolyót meggyúrtuk és elindítottuk a lejtőn – lavina lesz ebből, akárki meglássa! Ede bá lesz a 2012. évi viszonyítási alap; nekünk édes mindegy – neki, mint külhonba szakadt munkásosztály, nem annyira. Szolidaritás, elvtársak! A krumplileves az legyen krumplileves.
Aztán Zolee is beesett a Műhelybe és meglepetten konstatáltuk, hogy jövő héten már torkos csütörtök! A zabagépek ünnepe – na, az lesz az igazi valentin nap! Gyorsan szét is néztünk, hogy mi a közelben a felhozatal, mert a pofátlan benzinár könnyen többszöröse lehet a bevitt étkek árának… hogy rohadna meg, aki kitalálta az árversenyt és a kizsákmányolást! Volt is meglepetés a keresgélés közben; hevenyészett útbaigazításból nem igazán lehetett volna mindenhová odatalálni az éhes vándornak! Be kellett vetni a Garmin térképeket, mert az egyik célpont a netes térkép szerint jóval odébb volt, mint ahol ténylegesen joga van létezni telekkönyvileg. Helyre tettük a dolgokat – az árakat is szívesen helyre tettük volna, de sajnos az nem a mi hatáskörünk. A csapból is folyó centralizáció párti vidéki városka agyonreklámozott hoteljének étterme például olyan árakon dolgozik, hogy még 50%-os kedvezmény mellett se gondolkodtunk azon, hogy ott fogunk-e torkos csütörtökön táplálkozni vagy sem. Az étlapról kiviláglik a profizmus és a maximalizmus… az ételekről szintén, és az árakról is. Sáfrányos, ezzel-azzal tűzdelt vadételek négyezer felett, egy sima pörkölt kétezerért. Erről a reklámok természetesen hallgatnak. Értem én, hogy a jót jó áron kell adni, de üdvös lenne, ha arcban is ismernék a mértéket az illetékesek. Vagy az én pénztárcám a vékony? Lószart vékony – hogy saját kérdésemre válaszoljak – meg lett mondva a népnek, hogy havi 47 ezer forintból is meg lehet élni! Szóval nagyon is vastag pénztárcám van énnekem.
Nézelődjünk tovább. Elég informatív a torkos weblap, gyorsan le lehet csekkolni egy-egy helyet – az értékelések különösen olvasmányosak. Szubjektív vélemények ezek, nem vagyunk sokkal beljebb, mert az egyiknek tetszik a hely, a másik meg lehúzza. Olyan is van, aki nyilván a látványért és a tülekedésért megy:
A leves már félig kihűlt, de a felszolgáló nagyon készséges volt. A kiválasztott desszert már elfogyott, de azért gyorsan megkaptuk az asztalunkat, szóval mindenkinek ajánlom a helyet!
Na igen, de mire? Szakdolgozatot írni, mert olyan jó tágas és üres!? Vagy barkácsolni, mert a satut is elbírja!? Azért egy étteremben – még ha akció van is – a hideg levesre és a készlethiányos somlói galuskára kicsit túlzásnak tartom az öt csillagot. Azt az asztalos és a pincér érdemli, de az meg egészen más kategória. Arra meg hármat ad. A kiszolgálás négyet ér. Esküszöm, nem értem. Gondolom, ez valami random súlyozott átlag. Aki asztalt akar és gyorsan, az menjen bútorboltba.
Máshol a széles választékra büszkék az üzemeltetők; a fogyasztók is egyetértenek a kínálat szélességével – csak a hosszúságával nincsenek megelégedve. Látszik, hogy nem a mennyiségre hajtanak… hja kérem, a jóból is megárt a sok! Még a végén bezabál a kis torkoskodó vendég, hehe!
A hajdani kedvenc vendéglő nyilván másoknál is favorit, egy üres szék sincs 12 órától zárásig. A másik pedig egyszerűen nincs a résztvevő éttermek listáján. Sebaj, a kínálat elégséges, van még egy hét a torkoskodásig, szóval aggodalomra semmi ok. A tavalyi helyet közös megegyezéssel azért kihagynánk: a világvégi hely önállóan is elég indok ilyen jeges-havas időben, mert esetleg csak harckocsival lehet megközelíteni, és a szocreál nagyüzemi konyha giccses lakodalmi enteriőrje keményen ellensúlyozta a kis késéssel, átlagos felszolgálással szervírozott tűrhető ételeket.
Ha az utolsó pillanatban sütünk ki valamit, akkor se maradunk asztal nélkül, nem mindenütt trendi az asztalfoglalás. Helyek érkezési sorrendben! Végszükség esetén marad a vidéki kisvendéglő. Ugyanakkora az esély a kellemes csalódásra, mint a kellemetlenre – ha már neveztek a kampányra, annyira fapados nem lehet a hely. De még ha az is, a közismert hamburgeres vagy a KFC majd kihúz bennünket a bajból. Az étel és a kiszolgálás csak a dolog fele – a másik fele a társaság. Ugyanolyan fontos benne a harmónia, mint a vadhúshoz passzoló bor.
De valahová megyünk, ez szinte biztos. Nem úgy, mint a kutya vacsorája villanyoltás után.
Na, az elég bizonytalan.
Interakció
Vélemény?