Barátom, a poéta Petőfi Sándor naplójának sorait – melyet a forradalom óráiban írt – sokan ismerik. De van egy másik, kevésbé nevezetes kalendárium is… 38 fokos lázban és Jókai szerepében égek napok óta. Nyakunkon a – ha nem is forradalom, de olyan – fellépés, amit nyilván jóféle lázadás követne, ha nem a megfelelőképpen sül el … Tovább a folytatás olvasásához
Olvasni csak nyugodtan, szépen… ahogy a csiga megy a jégen. Klasszikusok után szabadon. Bizony keresni kell a helyet, olvasni nem lehet akárhol. Sportrovatot, bulvárlapot akár a wc-n is… de olyan is van aki könyvet tart ott, ahová még a király is gyalog jár. Én nem vagyok ennyire elszánt, de wc-s történetek azért akadnak. Kinek nem?
Na kérem! Me’? Mi van? Hogy már megint itt vagyok!? Hát hol lennék, kérem? A boltban, a pult mögött, a hideg kövezeten? A Sophianae mögött szülnek, ottan mégse lehetek! Na kérem! Olyat mondok most Önöknek, így onlájnilag, direkt bele az arcukba, amitől menten kedvet kapnak Önök is egy komplikációmentes vajúdáshoz. Na? Várják már nagyon, mi? … Tovább a folytatás olvasásához
Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe, de szinte ezzel ébredtem. Nem a címbélivel – bár az is nagyon tetszik – hanem egy sajáttal. Tegnap pofoztam kicsit rendbe a blogot, ami még így is foghíjas maradt, és ahelyett, hogy arra kattogott volna az agyam, beugrik egy 17 szótagos versike – szinte rögtön. Úgy volt jó, ahogy volt … Tovább a folytatás olvasásához