Csipi's Land
versek
Haiku
Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe, de szinte ezzel ébredtem. Nem a címbélivel – bár az is nagyon tetszik – hanem egy sajáttal. Tegnap pofoztam kicsit rendbe a blogot, ami még így is foghíjas maradt, és ahelyett, hogy arra kattogott volna az agyam, beugrik egy 17 szótagos versike – szinte rögtön. Úgy volt jó, ahogy volt … Tovább a folytatás olvasásához
Ezzel ébredtem… előfordul
Igen, köszönteni kell, köszönteni muszáj… nem azért mert kötelező, hanem mert időről-időre elfelejtjük, hogy azokat a kis dolgokat megköszönjük egymásnak, amelyek – ha jobban belegondolsz – nagyobbak, mint az Empire State Building, pedig az már tényleg nem egy kutyaól! Ma is remek az időzítés; bár szerencsére nincs szükségem országos, piros betűs ünnepre ahhoz, hogy egy … Tovább a folytatás olvasásához
Bolyongás
De hol a cél? Mi a cél? Csak élni? Nap-nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné a jövőt, és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és… és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi, egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt, s ami történt? (Wass Albert)
60 perc
Csend van a parkban levél alig mozdul, vékony hangú harang négyet, a nagyobb kilencet kondul. Léptem lassú, kimért szinte nem is haladok, sárga fényben fürödnek a sétány-széli padok… Lámpavilág ámul a bogárhad kesze-kusza táncán, a toronyból egy kondulás száll a szellő szárnyán. Pad mögött az árnyék fénytelen és szürke, lelkem fenn szárnyal csak a testem … Tovább a folytatás olvasásához
