Csipi's Land
kritika
Igaz, hamis
Jó kis játék, garantáltan mindenki ismeri. Sokan nap mint nap játsszák is… csak úgy spontán, ahogy jön. Én is sokat játszottam, főleg nagyapámmal. Pókerarccal tálalta a legképtelenebb történetet is… onnan tudtam, hogy lódít, hogy árgus szemekkel figyelte, hogy reagálok. Az szórakoztató volt, de napjaink átcseszős szívatásai már egyáltalán nem azok. Pedig vannak néhányan, akik ilyen … Tovább a folytatás olvasásához
Lottóláz
Beszálltam a bizniszbe. Beikszeltem öt számot. Rájöttem, hogy nagyban érdemes játszani. No para, ez nem azt jelenti, hogy függő lettem – a nagyban játszani szabadabb értelmezést kapott. Úgy játszom nagyban, hogy csak akkor töltök ki egy szelvényt, ha kellőképpen nagy a nyeremény. Most kettőmilliárdnál húztam meg a határt, és ezt már ugyebár átléptük. Teszem ezt … Tovább a folytatás olvasásához
Bucta cum laude
A doktori cím súlyos, sokat nyom(hat) a latban. Tekintéllyel és némi tartással ruházza fel viselőjét, aki neve előtt tudhatja a két betűt – mert valahol, valamikor valami olyat alkotott, amihez hosszú évek kitartó munkája, odaadása és figyelme szükségeltetik. Misszió az, megszállottság és elmélyülés reaktív elegye, társadalmi hasznossággal bíró végtermékkel. Nem egyszer eljátszottam már a gondolattal, … Tovább a folytatás olvasásához
Sztárügyvéd
Na kérem! Bizonyára mindannyian tudják velem együtt, hogy a emberek nem tökéletesek. Megbotlanak, csuklanak, a kicsik bekakilnak… néha még a nagyok is… közben pedig olyan fogszabályokat csinálnak saját maguk ellen, hogy a végén már ők maguk se tudják pontosan, hogy hányat fognak megszegni, ha egyet betartanak. Jó mi!? Ugye? Nem!? De!
