Zseniális arcok rohangálnak a világban! De tényleg. Heti munka nagyjából kilőve, az eső szakad… az ügyelet meg még tart, de értelme semmi. Akinek ebben a zuhéban jut eszébe két oldalt fénymásolni, az se normális. Ráadásul csak a tintasugarasban van kraft, úgyhogy szarrá is ázik, mire hazaviszi. De nem volt, aki hazavigye. Így aztán netre fel, … Tovább a folytatás olvasásához
A szar nem jár egyedül. A baj se, de a pusztulás analógiáját az én változatom jobban visszaadja. A dolgok meghibásodása is ragályos betegség, noha nem terjed cseppfertőzéssel, hacsak le nem köpünk bő nyállal minden, rendeltetésszerű működésnek fittyet hányó szerkezetet. Na, az én nyálam gyorsan fogyott volna, mert úgy hullottak körülöttem a különféle szerkezetek, mint klónok … Tovább a folytatás olvasásához
A teremtésit! A megfáztam állapot elég szegényesen írná körül ezt a taknyom-nyálam egybe’ van létezést, amiben leledzek tegnap óta és ha hinni lehet a “nekem egy hétig tartott” és a harmadik nap a legszarabb” prognózisoknak, akkor holnap is szép nap elé nézek! Már szombat délután éreztem, hogy – Geszti Péteresen – valami van, de nem … Tovább a folytatás olvasásához
Ha valaki két hónapja azt mondja, hogy heti rendszerességgel fogok szántani és vetni, meg hogy azért figyelem az órát, hogy beérett-e már a strawberry, biztos hogy egy válogatott szitokkal küldöm a sarkkörön túlra a kedves szüleivel együtt… és lám, bekövetkezett a majdnem lehetetlen! Van kire fogni ezt a tőlem osztályidegen elfoglaltságot; Vali a hugyó. Ő … Tovább a folytatás olvasásához